Ma 2017. december 12. kedd, Gabriella napja van.


 
 
 
 
 
 
 
 



Hírességek
Gróf Széchenyi István

(Bécs, 1791. szeptember 21. - Döbling, 1860. április 8.): a 19. sz. első felében megindult reform- mozgalom kezdeményezője és legjelentősebb személyisége, az MTA alapítója.

Apja, Széchényi Ferenc gr.
a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, anyja Festetich Julianna grófnő, aki a Georgicont, az első magyarországi gazdasági főiskolát megalapító gróf Festetich György testvére volt.
Felesége Seilern Crestentia grófnő, gyermekei Sz. Béla és Sz. Ödön.
Testvérei: Széchényi Lajos és Széchényi Pál.

Hamar felébredt érdeklődése Magyarország gazdasági és kulturális élete iránt. 1815-1825 között többször bejárta Nyugat-Európát. A fejlett polgári államokban látottak és tapasztaltak arra ösztönözték, hogy hazája elmaradott állapotán változtasson, s erre megnyerje elsősorban a nagybirtokos osztály tagjait.

1822-ben angliai mintára meghonosította Pesten a lóversenyeket, és 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet.
Az 1825-ben megnyílt országgyűlés alsó táblájának ülésén jövedelme kamatának felajánlásával lerakta Magyar Tudományos Akadémia alapjait.
1827-ben Pesten megalapította a Nemzeti Kaszinót.
1828-ban jelent meg első könyve (Lovakrul), 1830 elején jelent meg Hitel című munkája. A Hitel az 1830-as években kibontakozó, a polgárosodást, a korszerű kapitalista viszonyok kiépítését célzó reformmozgalom programjává vált. Az arisztokraták nagy része Széchenyi ellen lépett fel; állásfoglalásukat Dessewffy József foglalta össze "A Hitel cz. munka taglalatja" címmel (Kassa, 1831). Ez Széchenyit Világ című válasziratának közzétételére (1831) serkentette. Ebben - bár kevésbé zárt logikai összefüggésben - világosabban kifejtette a nemzeti átalakulás útját és teendőit; a célhoz vezető út a vagyonosodás és a szellemi előrehaladás, mindennek előfeltétele a polgári szabadság, akadályai pedig a nemesi előjogok és jobbágyrendszer.
Az 1831-i nagy parasztmozgalom, a kolerafelkelés után Stádium c. művében tizenkét törvényjavaslatba foglalta követeléseit. A Stádium kinyomtatását a cenzúra megtiltotta. Külföldön adta ki, 1833 őszén jutottak Magyarországra becsempészett példányok. Részt vett a dunai gőzhajózás életre hívásában (1831), a pesti Hengermalom és a Kereskedelmi Bank alapításában, létrehozta Pest egyik első nagyipari üzemét, az óbudai hajógyárat és a téli kikötőt (1836), szorgalmazta a Duna-Tisza-csatorna építéséről szóló törvény jóváhagyását, foglalkozott a magyar színház kérdéseivel; példájával és ösztönzésével elősegítette a bortermelés és selyemhernyó-tenyésztés fejlesztését, kir. biztosként irányította az Al-Duna szabályozását és a később róla elnevezett al-dunai út építését (1835-37); nevéhez fűződik a Lánchíd létrehozása, amelyen először kötelezték a nemeseket hídpénz fizetésére. Az állandó híddal dédelgetett tervét is siettetni kívánta: az ország fővárosává emelni Pest-Budát; ezt a Szépészeti Bizottmányban kifejtett működésével maga is segítette. Az 1840-es években a Tisza-szabályozás és ármentesítési munkák megindítása (1845-46), a balatoni gőzhajózás életre hívása (1846) emelkedik ki gyakorlati tevékenységéből. Politikai programjában egyre inkább szembefordult a köznemesi reformellenzék soraiban mutatkozó, mind határozottabb tendenciákkal. Először barátjával: Wesselényivel hasonlott meg, már az 1830-as évek elején. Az első reformországgyűlés (1832-36) harcaitól távol tartotta magát, de Kossuth Lajos 1841. jan. 2-án megindított Pesti Hírlapja már nyílt fellépésre késztette Kossuth ellen, Kelet népe (1841) c. művében azzal vádolta Kossuthot, hogy "izgatásával" veszélyezteti a békés reformtörekvéseket. Az MTA 1842-i nagygyűlésén tartott nagy feltűnést keltő ünnepi beszédében elítélte az erőszakos magyarosítást. Kossuth gazdasági kezdeményezéseit: a Védegylet, a Magyar Kereskedelmi Társaság alapításait is azért támadta, mert attól tartott, hogy ezek a Béccsel való összeütközés és a forradalom felé viszik az országot. Amikor Kossuth 1847 elején a Hetilapban levonta az 1846-i galíciai parasztfelkelés tanulságait s a jobbágyfelszabadítás és a közös teherviselés egyszerre történő, azonnali megoldását történeti kényszernek nevezte, Széchenyi ezt ugyancsak forradalmi izgatásnak látta és a Politikai programtöredékek c. röpiratában lázítással vádolta meg ellenfelét.
1847 őszén pedig, amikor Kossuth Pest megye követe lett, Széchenyi Moson megyében követté választatta magát, hogy az alsó táblán ellensúlyozza Kossuth irányító szerepét. Széchenyi örömmel fogadta az 1848. februári - márciusi vértelen forradalom győzelmét, a Batthyány-kormányban 1848. ápr. 7-tol szeptember 11-ig a közlekedés és a közmunkák minisztere volt. Bécs és a független Magyarország közötti ellentétek fokozódó kiélesedését felzaklatott idegrendszere nehezen viselte. 1848. szeptemberében háziorvosa kíséretében elindult Döblingbe, ahol hosszú éveket töltött. Széchenyi rövid idő elteltével visszanyerte szellemi alkotóerejét, és élénk érdeklődéssel kísérte a hazai és európai politikai eseményeket.
1857-ben, gúnyos vitairatban leplezte le a magyarországi abszolutizmus kegyetlen és ostoba rendszerét. Egy, -a Bach-korszakot dicsérő "Rückblickre" válaszként írt, "Ein Blick auf den anonymen Rückblick" (Pillantás a névtelen visszapillantásra) című - munkájában pedig nyíltan, kemény szavakkal illette a fennálló rendszert. Az írás név nélkül, Londonban jelent meg 1859-ben, de mindenki ráismert Széchenyire, a magyar ellenállás és haladás képviselői éppúgy, mint a császári rendőrség. A röpirat miatt rendőri zaklatások indultak ellene, mire Széchenyi 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjjel véget vetett életének.

Széchenyi Ferenc

Gróf sárvár-felsővidéki Széchényi Ferenc (Széplak, 1754. május 28. – Bécs, 1820. december 13.) államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, Somogy vármegye főispánja, királyi főkamarásmester, aranygyapjas lovag, királyi küldött és biztos, Széchenyi István édesapja.
Apja, gróf sárvár-felsővidéki Széchényi Zsigmond (1720-1769) huszárkapitány, császári és király kamarás, anyja, ciráki és dénesfalvi gróf    Cziráky Mária (1724-1787) volt. Tanulmányai befejeztével 1776. december 12-étől a kőszegi kerületi tábla ülnöke, 1783. augusztus 17-étől a báni tábla elnöke és egyben a horvát bán helyettese. II. József uralkodása alatt több vármegye főispáni helytartója és királyi biztosa. Amikor a „kalapos király” egymás után adta ki azon rendeleteket, amelyek célja Magyarország és Erdély germanizálása és a nemzet rendi alkotmányának megsemmisítése volt, Széchényi nem akart céljainak eszköze lenni, ezért minden tisztségéről lemondott, az 1790–91-es országgyűlés lépett újra hivatalba. 1799. október 1-jén a Hétszemélyes Tábla elnöke, december 6-án királyi főkamarásmester, december 23-án helyettes országbíró lett. 1802. november 25-i dátummal 11 884 nyomtatványból, 15 000 kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, amit később cenki gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki. Azonban mindezek előtt elkészíttette a leendő könyvtár katalógusát is, ezt a maga költségén kinyomatta, majd belőle egy-egy példányt a külföldi uralkodóknak, a külföldi tudományos intézeteknek, valamint hazai és külföldi tudósoknak is megküldött. Ezt a dátumot tekintjük az Országos Széchényi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum megalapítási évének is. Később József nádor indítványozta a Magyar Nemzeti Múzeum mint a magyar vonatkozások gyűjteményének létrehozását, amelyhez hozzátartozna a Széchényi által megalapított Nemzeti Könyvtár is. 1808-ban létre is jött az intézmény. Bőkezű adományaiért és szolgálatainak elismeréséért érdemeit 1807-ben az országgyűlés törvénybe iktatta. A külföldi tudományos társulatok egymás után fejezték ki elismerésüket azáltal, hogy tagjukká választották: 1803-ban a göttingeni királyi tudományegyetem, 1804-ben a jénai, 1811-ben a varsói tudományos akadémia, 1812-től a bécsi tudományos akadémia tiszteletbeli tagja lett. 1808-ban az Aranygyapjas rend lovagja lett. Amikor I. Ferenc király alatt a magyar alkotmányt újabb veszély fenyegette, és ez a király is országgyűlés nélkül akart uralkodni, 1811-ben Széchényi szembaját hozva fel okként, újra letette összes hivatalát, mintegy tiltakozva Metternich rendszere ellen; visszavonult a magánéletbe és attól fogva családjának élt. Ennek érdekében tett nagyszerű intézkedése a három fia számára alakított három hitbizomány: a segesdi (Somogy vármegye), iváni (Sopron vármegye) és pölöskei (Zala vármegye), de amellett folyton élénk figyelemmel kísérte hazájának és a Magyar Nemzeti Múzeumnak sorsát, melyről ezután sem feledkezett meg, így kinyomatta a könyvtár későbbi gyarapodásának katalógusát. 1818-ban előbbi adományát egy újabbal egészítette ki, odaajándékozván a Magyar Nemzeti Múzeumnak soproni könyvtárát is, mely nagyobbrészt klasszikusokból és külföldi érdekű művekből (5086 mű, 9206 kötet) és 6000 darab rézmetszetből és földabroszból állott.

Széchenyi Ödön

Gróf Sárvár-felsővidéki Széchenyi Ödön (Pozsony, 1839. december 14. – Konstantinápoly, 1922. március 24.) török császári pasa, Széchenyi István ifjabb fia, anyja, gróf Seilern Crescence volt. Az állami tűzoltóság megszervezője, irányítója Magyarországon és Törökországban. Kizárólag vízi úton elsőként jutott el hazánkból Párizsba.
Ödön 21 évesen került Pestre, ahol a közlekedés szinte minden ágával foglalkozott. Hajóstiszti végzettsége volt. 1862-ben Londonba utazott a világkiállításra, itt került kapcsolatba a szervezett tűzoltással, amikor felkereste a Fire Brigade-ot.Széchenyi a világkiállítás után a honi tűzvédelem megszervezésére törekedett. Magyarországon támogatókat keresett és talált, így 1863-ban megalakulhatott a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egylet. 1869-ben, a Nemzeti Torna Egylettel egyesülve - egyenruhás tűzoltókkal - és az általa Londonban vásárolt tűzoltóautóval megkezdhették a kiképzést. Gróf Széchenyi Ödön lett az első elnöke az 1870-es évek elején megalakult Magyar Országos Tűzoltó Szövetségnek. Bár Széchenyi az önkéntes tűzoltóság meghonosítása mellett foglalt állást és minden erejével az önkéntes tűzoltótestület megszervezésén fáradozott, már az erre irányuló mozgalma kezdetén is úgy vélekedett, hogy a tűzoltó szertárnok és gépész kapjon fizetést, a gépek takarítására pedig hat szolgát fogadjon fel az önkéntes egylet. Megalakulásuk után valóban fogadtak fel szolgákat – akik egyenruhát is kaptak – a szerek és felszerelések takarítására, karbantartására. Mivel azonban a nappali szolgálat ellátása nem volt biztosítva, a gróf belátta, hogy az önkéntes tűzoltóegylet egyedül nem lesz képes megfelelő és kifogástalan módon ellátni a tűzoltói szolgálatot, s már 1869-ben javasolta a hivatásos városi tűzoltóság felállítását. A tanács megértéssel fogadta előterjesztését, pártolóan vitte a közgyűlés elé és a annak hozzájárulásával megkezdhette a szervezést. Így történhetett meg, hogy az önkéntes és a hivatásos tűzoltóság néhány nap különbséggel kezdte meg a szolgálatát. 1870. február 1-jétől a két tűzoltóság – az önkéntes és a 12 fős fizetett, azaz hivatásos – közösen látta el a tűzoltás nehéz feladatát gróf Széchenyi Ödön főparancsnoksága alatt, aki az önkénteseknek választott, a hivatásosaknak a két város által megbízott vezetője volt. Ez azt jelentette, hogy gróf Széchenyi Ödön vette a fáradságot és tömlőt cipelt, pucolt, vagy éppen halzsírral kente be azt, amikor az volt a feladat.

Törökországi korszaka

Amikor Konstantinápolyban járt 1870 júniusában, éppen pusztító tűzvész után érkezett. A június 5-i tűzvészben leégett az angol követség háza, az olasz színház, az amerikai és a portugál konzulátus, a francia fürdők, a német szeretetház, az örmény-katolikus és a római katolikus érsekség épületei. A követségek és konzulátusok közbenjártak a török portánál, hogy a város védelmére rendszeres tűzoltóságot szervezzen meg. Mivel Széchenyi éppen ott járt, felajánlotta a segítségét, hogy magyar mintára felállítja a hivatásos és önkéntes tűzoltóságokat. A szultán megbízta Széchenyit, hogy az ő szervezésében – magyar mintára – hozza létre a török tűzoltóságot. Mostoha körülmények között és rengeteg előítélettel, nehézséggel, anyagi gonddal kellett megküzdenie, csapatot alakítania, felszerelnie a tűzoltóságot. Tűzoltólaktanyát és gyakorlóteret építtetett. Az évekig tartó munka olyannyira elhúzódott, hogy a gróf végül Konstantinápolyban maradt. Az Isztambul-Galata városrészben megépítette a siklót, ami ott egy földalatti alagútban közlekedik. Közben többször hazalátogatott, gyermekeit magyarul taníttatta. Tervezte hazaköltözését, de nem adódott rá alkalma és módja.

Széchenyi Béla

Széchenyi Béla, sárvár-felsővidéki, gróf (Pest, 1837. február 3. – Budapest, 1918. december 2.) magyar utazó, koronaőr, a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf és Seilern Crescence fia, Széchenyi Ödön bátyja.
Hazai tanulmányai befejeztével Berlinben és Bonnban jogot és államtudományokat hallgatott, majd öccsével, Ödönnel, nagyobb külföldi utat tett. 1861-ben Sopron vármegye egyik kerületének országgyűlési képviselője volt. 1865-ben ismételten képviselővé választották. 1867-ben és 1870-ben három oroszlánvadász-expedíciót tett Algériában. Útjáról a Vadász- és Versenylapba leveleket írt.
1877. december 4-én közép-ázsiai utazásra indult, ahova elkísérte id. Lóczy Lajos geológus, Gustav Kreitner katona, topográfus és Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész, aki nem sokkal az indulás után hazautazott. Így hárman járták be Indiát, Japánt, Jáva szigetét, Borneót és Kína nyugati felét. Thaiföld felé indulva a tibetiek nem engedték át őket országukon, de őket megkerülve sikerült úticéljukat elérni. Lóczy több könyvében dolgozta fel az út eredményeit. Széchenyit utazásaiért a Magyar Tudományos Akadémia 1880-ban tiszteleti tagjává választotta. Később, 1896-ban, a tudományegyetem díszdoktorrá avatta, majd ugyanebben az évben ki is tüntette. 1897-ben belső titkos tanácsos, 1901-ben pedig koronaőr lett.
Nagycenken, a híres hársfasor végén áll Széchenyi Béla és neje, Erdődy Hanna gyönyörű síremléke.
Bokor Nándor

Páli községben született. 1852-ben került Kiscenkre községi kovácsnak. A bécsi világkiállításon (1953) tizenhárom soros vetőgépét első díjjal jutalmazták. Ezzel indult el karrierje, és rövidesen a községi kovácsmesterből országos hírű műhely tulajdonosa lett, húsz alkalmazottal. A szakirodalom így jellemzi tevékenységét:..."gépgyárából került ki az 50-es évek közepén az első magyar vetőgép, és a ...parasztkocsi. Különösen híresek a cenki ekék a környéken."
Kapák, járgányok, boronák készültek még a műhelyében. Termékeivel 32 arany-, ezüst-, illetve bronzérmet nyert Pesten, Bécsben, Londonban és Párizsban különböző kiállításokon. Emellett a faluért is sokat dolgozott. Haláláig, 1896-ig tagja volt a község képviselő-testületének. Nevéhez fűződik a nagycenki önkéntes tűzoltóegylet megszervezése. A hagyomány szerint sírján a régi templom keresztje áll. A község 1943-ban utcát nevezett el róla.

 

Közelgő programjaink:
Hűség napi megemlékezés, év végi köszöntés
2017-12-15
X. Adventi vásár
2017-12-16
Falukarácsony és Karácsonyi koccintás
2017-12-21
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
További kiemelt bannerek >
 
Nagycenk Nagyközség
Önkormányzata

9485 Nagycenk, Gyár u. 2.
Tel: +36 99 360-012
E-mail:
titkarsag@nagycenk.hu

Felelős kiadó:
Nagycenk Önkormányzata

Felelős személy:
Csorba János polgármester

Grafikai terv és programozás:
Bognár Tamás
webmaster@nagycenk.hu

© Nagycenk Nagyközség
Önkormányzata, 2017
NAGYCENKIEKNEK
Hírek, tájékoztatók
Községháza
Intézmények
Nagycenk múltja és jelene
VENDÉGEINKNEK
Nagycenkről
A környék
Szállás, vendéglátás
Tudnivalók
Séta Nagycenken
ÜGYINTÉZÉS, HIVATALI ÜGYEK
Polgármesteri hivatal
Dokumentumtár
Pályázatok, hirdetmények
Gazdálkodási adatok